2020. már 28.

Víruspara

írta: GordonFreeman79
Víruspara

Amikor elkezdődött a víruspara megijesztett. Leginkább anyut féltettem. Aztán azt gondoltam, mit ér az a sokminden amire az utóbbi nehéz hónapok megtanítottak, ha nem használom és nem osztom meg másokkal ? A sok nehézség egy éve még majdnem felemésztett, most hálával gondolok arra az időszakra.
A mostani helyzettel sincs másként. Ami most történik, annak a valódi okairól lehetne vitatkozni. Hogy én mit gondolok azt elmondom majd annak aki megkérdezi, így is van épp elég divatguru és véleményvezér aki a mostani helyzetet is csak "imázsépítésre" vagy haszonszerzésre használja de még mindig nem jött le nekik hogy nem elég a hangzatos közhelyeket puffogtatni a pozitív gondolkodásról, ha a való életben megcáfolják azokat a tetteik. Nem is firtatom, ez is az a minőség ami a süllyesztőben végzi.
A változás itt van, elkerülhetetlenül.
Amit én észrevettem, hogy az emberek máris empatikusabbak, egyre több példát látni az összefogásra, és a lelassulásnak is megvannak a maga előnyei.Eddig is sok időt fordítottam magamra, de most valahogy könnyebben megy ez az életem más területein is. Például fogalmam sincs mikor ebédeltünk utoljára együtt anyuval az erkélyen (a mai napot leszámítva).
Ez a helyzet egy áldás.Nagyot változik a világ, átalakul a társadalmunk struktúrája, máshogy viszonyulunk saját magunkhoz, egymáshoz, a természethez, a munkához, az elszigeteltség újfajta munkalehetőségeket teremt, ugrásszerű fejlődésnek indulhatnak a megnövekedett igények miatt a kommunikációs csatornák, az internet, az ezek használatához eszközöket biztosító iparágak, gyakorlatilag nincs olyan területe az életünknek ahol ne lenne pozitív hozadéka a későbbiekben. Egyáltalán nem félek. Örülök, hogy most élek és megtapasztalhatom ezt a változást.Nem vagyok felelőtlen, de már egy percig sem hiszem hogy elkaphatom a vírust. Azonban a kezdeti riadalom elgondolkodtatott: A legtöbben félünk a haláltól. És sokan bele sem gondolnak abba, hogy a vírustól függetlenül bármi mástól is meghalhatunk bármikor. És a halálfélelemnél sokkal kisebb félelmek is el tudják cseszni az életünket.
Nem mondjuk hogy "szeretlek" mert félünk hogy "ciki" lesz mások előtt, nem lépünk oda ahhoz aki tetszik, mert zavarban vagyunk, vagy félünk az elutasítástól és lehet hogy elszalasztunk egy csodálatos embert, nem merjük vállalni a véleményünk mert "mit fognak gondolni mások", nem merünk belekezdeni új dolgokba mert kényelmes a megszokott langyos sz@r, és a sort lehetne folytatni a végtelenségig. Rengeteg ilyen jelentéktelen "nem merem mert..." van mindenki életében, de ha jól megfigyeled ezek egyetlen dologtól tartanak vissza: attól hogy önmagad lehess.
Többek közt én így élem ezt meg. A bezártság ellenére nekem felszabadulás élményem van. Egyre inkább nem érdekel ki mit gondol rólam, mert aki szeret az önmagamért fog szeretni és nem azért a jelmezért amit a társadalmi elvárások aggattak rám.
Felismerésekben gazdag napokat!
Kép: kroyfoto (instagram)

Szólj hozzá

társadalom félelem halálfélelem elvárások önazonosság koronavírus víruspara